A cél átruházásáról

Miért nem úgy fogod fel a világot, hogy vannak eszközök benne, amelyek céljaid megvalósulását szolgálják? A sikertelen tevékenység leggyakoribb oka az eszközre való célátruházás. A célodat magadnak kell végigvinni, át nem ruházva, s legfőképpen nem az eszközre.

Mikor ruházod át a célt az eszközre? Ha arra gondolsz, hogy már nem a te feladatod az ügy, holott a cél nyilvánvalóan nem valósult meg.

Például nem vállalsz munkát, holott a feladat munka. Ebben az esetben a feladatnak való megfelelés a cél, s ha nem vállalod fel, a munka nem válik eszközöddé. A munka céloddá lesz, s tovább mégy munkát keresni, valami a világban nem valósult meg általad.

Ha van egy ügyfeled, akinek munkára van szüksége, és közbenjárás helyett rábízod egy állami intézményre az ügyet, soha nem valósul meg a cél, mert átruháztad arra a szervre, amely csupán egy eszköz, az állami intézmény nem végzi el a feladatot helyetted. Sikertelenségre van ítélve az ügyfeled.

Ezért annyi indulatkitörés a tehetségtelen emberekből, ezért annyi önsajnálat. Nincs kudarcos történelmi öntudat, sokkal inkább helytelen életvitel, amelyben a célt átruházzák az eszközre.

Internet nem ismer amnéziát

A legnagyobb szégyen megvetésben, kitagadva, az állami végrehajtó szervek igazságtalan nyomása alatt élni, de a küzdelmes éveket mégsem hagyhattam végleg magam mögött, ugyanis az Internet nem ismeri az amnéziát.

A rehabilitáció forradalmát indította el a Gyógyfoglalkoztatók Országos Egyesülete, amikor kezdeményezte a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatását a szabad munkaerőpiacon, amely korábban nem érvényesült Magyarországon.

Erről publikáltam az Egyesület elnökeként 2004-ben a www.szocioterapia.hu weboldalon. A weblap azóta tudomásom nélkül keringett a világhálón, most újból felkaroltam, és már linkelhetsz rá a www.harmoniakert.hu honlapomról:

Forradalom a rehabilitációban 2004

Amint látható, valóban nem léphettem át az árnyékomat,

mégis mementóként ideírok egy kis marketing-ikont:

Az árnyék is fény, csak kevesebb

           

A gazdaságban érdek- és hatalmi érvényesülés nyilvánul meg, ami nem áll elő anélkül, hogy ne lehessen visszavezetni dolgokra, eseményekre: a valóságra. Az árnyék az üzleti kommunikáció, hogy tied a legjobb termék a piacon.

Az értékesítés élet, de az örökélet adomány

           

Olyanok vagyunk, mint Mózes, aki megy a sivatagban, és azt mondja az Istennek: az életem egy pohár vizet ér. Az Isten ad neki egy pohár vizet, amivel oltja a szomjat. Halad tovább, majd a vizek szárazfölddé válnak. Mózes kivezeti népét Egyiptomból. 

A Harmóniakert új versei

Nem várható tőlem, hogy magyarázzam, mit írtam le versben, mert a próza nyelve a versnyelvvel legalább annyira nincs köszönő viszonyban sem, mint a Bartók Rádió műsora a Duna Televízióval. A vers egy pillanatra megállítja a világot, annak forgatagát, kiemel egy mozzanatot belőle, megörökíti, és vagy homályban hagyja, vagy az emlékezetben megtartja.

A költőnek nincs tekintélye, csupán annyit tudnak róla a kortársai, amit valakinek a véleménye ráaggatott, egy idegenszerű nézettel azonosítják. A költőnek medre van, mint a nagy folyamoknak. Azzal, hogy a kéziratomat már nyomtatja a novum proKiadó®, megtaláltam a lineáris folytathatóságát a www.harmonikert.hu honlapon publikált legújabb verseknek.

Ez az igazi hír. Azért fontos ez, mert a jövő, az ismeretlenség, esetleg az űr meghívja a közlendőt, az új költeményeket. Amit folyamatban tartunk, azt gyarapítjuk is.

A most közzétett verseknek még van egy fontos sajátosságuk, a lehetetlennel néznek farkasszemet az emberiség egyetemes nézőpontjából. Ahhoz képest ugyan parányinak tűnnek, mégis az a kérdés, ami rajtunk túl van, nyílik-e világ-egész számunkra az előttünk álló meghódíthatatlannak tűnő esztelen holnapban, megéljük-e jó kedéllyel azt a holnapot?

Gondolkozzatok! Ehhez adok alapot versekkel:

Szerződésszerű művészet

Mózesi látomás

Haszontalan művészet

A tulajdonlás művészete

A kultúra innovatív viszonya

A kultúrának politikához és gazdasághoz fűződő innovatív viszonya foglalkoztatott, amikor megírtam ezt a cikket a Pomázi Polgár számára és közzétettem Harmóniakertben:

Sina Simon 200 éves, akinek egy személyben többre rúgtak az adományai, mint amit a magyar állam egésze juttatott a nemzeti kultúra javára az elmúlt húsz év alatt Magyarországon. Én már belátom, hogy a hatalom forrása a kultúra. Az adományozók nagylelkűségének azonban vége lett, miközben a kultúra alábecsülése megszűnt, mert a jövőnk záloga a kultúra és a gazdaság innovatív kapcsolata.

A teljes cikk: http://www.harmoniakert.hu/cikk_sina_simon_200eves.htm