Aki keres, az talál...

2011. január 31., hétfő

Elköteleződés saját célok iránt


Megtisztelő számomra, hogy az egyik fiatal írótársam a véleményemet kérte, és hogy megosszam vele a novum proKiadó®-val való tapasztalataimat, akinek a regényét közlésre méltónak találták.
Egyszerűnek tűnik a kérése, hiszen dönteni akart a szerződése aláírásáról. Az Interneten valóban keringő bizonytalanság miatt úgy határoztam, hogy publikálom a válaszomat, amit előzőleg E.-hez intéztem, és most is mintha neki beszélnék:

,,A döntésre váró feladat sok síkon értelmezendő, amibe csupán belekap egy levél írása során az ember a teljesség igénye nélkül.

A probléma gyökere a siker: válik-e az írónak a személyisége eléggé ismertté ahhoz, hogy bizalmat tápláljanak az olvasók a könyve iránt, és megvásárolják? ( A novum proKiadó® megcsinálja a könyvet, erről ne legyenek kétségei.) E nélkül nem lesz megtérülve a befektetése.

Az sem kis probléma, hogyan teremti elő a pénzt a novum proKiadó®-nak. Nekem magánszemélyek támogatásából sikerült anyagi fedezetet létrehozni, erről bővebben a honlapomról olvashat, ahol a szerződést is közzétettem a Szolgáltatás rovatban: http://www.harmoniakert.hu/szolgaltatas.htm.

Az írónak a személyes képességei öltenek testet a művében, és szolgálatot akar tenni  a közösség számára. Ez az álom testesül meg a pálya indulásakor, ezt az elköteleződést is mérlegre kell tennie. A novum proKiadó® esélyt próbál felkínálni, de kérdéses, hogy mennyire köteleződik el saját céljai iránt az író, fel meri-e tenni akár az életét is a művészetére.

A tehetség mellett a gyakorlatiasság is kell, de erre nincs recept, pl. író-olvasótalálkozók szervezése, marketing, informatikai ismeretek stb.

A novum proKiadó® a könyvnek a piaci forgalmából honorálja az írót, ezért ez újdonság Magyarországon, és a piackapitalizmus sajátossága. Van-e bátorsága mérlegre kerülni? Az eltérő vélemények a novum proKiadó®-ról emiatt fogalmazódnak meg, hiszen sokan inkább nézik az ökölvívást, semmint ringbe szálljanak, inkább fecsegnek, semmint keményen írnának.

Végeredményben tehát, Kedves E., ne várjon tőlem tanácsot, a kérdéseire a választ önmagából próbálja meg előhúzni, hiszen a sorsa forog kockán, amibe beleszólni nincs Isteni hatalmam, de legfőképpen Ön nem engedné meg nekem.

A jövőben szívesen beszélgetek Önnel, legyenek bár további kérdései.”

Szeretettel üdvözli: Mező Tibor