Borító véleményezése

Megjött végre, itt van hát: a Harmóniakert c. verseskötet tervezett könyvborítója, a könyv arca az olvasók előtt.

Éppen ezért a személyes kapcsolataimban élők számára lehetővé teszem, hogy elmondhassák a véleményüket róla, mielőtt a Kiadó számára elküldeném a jóváhagyást.
Az üzenet küldésének határideje: 2011. március 12.

Elköteleződés saját célok iránt

Megtisztelő számomra, hogy az egyik fiatal írótársam a véleményemet kérte, és hogy megosszam vele a novum proKiadó®-val való tapasztalataimat, akinek a regényét közlésre méltónak találták.

Egyszerűnek tűnik a kérése, hiszen dönteni akart a szerződése aláírásáról. Az Interneten valóban keringő bizonytalanság miatt úgy határoztam, hogy publikálom a válaszomat, amit előzőleg E.-hez intéztem, és most is mintha neki beszélnék:

,,A döntésre váró feladat sok síkon értelmezendő, amibe csupán belekap egy levél írása során az ember a teljesség igénye nélkül.

A probléma gyökere a siker: válik-e az írónak a személyisége eléggé ismertté ahhoz, hogy bizalmat tápláljanak az olvasók a könyve iránt, és megvásárolják? ( A novum proKiadó® megcsinálja a könyvet, erről ne legyenek kétségei.) E nélkül nem lesz megtérülve a befektetése.

Az sem kis probléma, hogyan teremti elő a pénzt a novum proKiadó®-nak. Nekem magánszemélyek támogatásából sikerült anyagi fedezetet létrehozni, erről bővebben a honlapomról olvashat, ahol a szerződést is közzétettem a Szolgáltatás rovatban: http://www.harmoniakert.hu/szolgaltatas.htm.

Az írónak a személyes képességei öltenek testet a művében, és szolgálatot akar tenni  a közösség számára. Ez az álom testesül meg a pálya indulásakor, ezt az elköteleződést is mérlegre kell tennie. A novum proKiadó® esélyt próbál felkínálni, de kérdéses, hogy mennyire köteleződik el saját céljai iránt az író, fel meri-e tenni akár az életét is a művészetére.

A tehetség mellett a gyakorlatiasság is kell, de erre nincs recept, pl. író-olvasótalálkozók szervezése, marketing, informatikai ismeretek stb.

A novum proKiadó® a könyvnek a piaci forgalmából honorálja az írót, ezért ez újdonság Magyarországon, és a piackapitalizmus sajátossága. Van-e bátorsága mérlegre kerülni? Az eltérő vélemények a novum proKiadó®-ról emiatt fogalmazódnak meg, hiszen sokan inkább nézik az ökölvívást, semmint ringbe szálljanak, inkább fecsegnek, semmint keményen írnának.

Végeredményben tehát, Kedves E., ne várjon tőlem tanácsot, a kérdéseire a választ önmagából próbálja meg előhúzni, hiszen a sorsa forog kockán, amibe beleszólni nincs Isteni hatalmam, de legfőképpen Ön nem engedné meg nekem.

A jövőben szívesen beszélgetek Önnel, legyenek bár további kérdései.”

Szeretettel üdvözli: Mező Tibor

Ráhagyó elhatárolódás

Nagy örömömre szolgál, hogyha barátaim sikerre biztatnak beszélgetésünk során.

Megértem én, mennyi gátja van a költészet érvényesülésének, olyan ideáknak, amely az ellenséget is megbecsüli, a megbántást önmagában átdolgozza, a megoldásra törekszik.

Az elmúlt héten írtam egy költeményt, és benne elégségesnek tartottam, ha a hátralévő életemben akár csupáncsak másolással foglalkoznék:
http://www.harmoniakert.hu/opus_anti-forradalom.htm. Mert van egy pszichológiai aspektus, amit észre kell venni: az öndialógus, az önreflexió. Megfigyelheti az ember saját magán, mennyi szálka, keserűség, méreg és harag kavarog benne, amikor olvas vagy tartósan folytat egy műveletet, ezt az alantas ösztönt kell folyton leküzdenie az alkotóképességéért és a civilizáció javaiért. 

A magyar kesergés rögtön eszembe juttat egy zsákutcát, amelynek az a lényege, hogy mi magyarok kiválóak vagyunk, a többiek ellenére. Ezért nem tartok a nemzeti önfényezőkkel együtt, inkább kibékülök a magam esetlenségével, akinek csak néha-néha sikerül valami jóra jutnia, de határozott ideálok emelik fölé a mégoly kiábrándító valóságnak is: http://www.harmoniakert.hu/opus_bajban_hazam.htm

Mindig érdeklődéssel fordultam a barátaim felé, ha éreztem bennük a munkás, szakmai és gondolkodó törődést. Talán egyszer szolgálatukra lehetek, amelyből kitűnik valamely helyénvaló képességem. Azt azonban szeretném elkerülni, hogy a biztatás csupán olyan ráhagyó gesztus legyen: Törekedj csak te a jóra! Hogy mi a való, azt én tudom.

Határozottan érzem, hogy a kulturális termékek finanszírozhatóságát illetően egyedi modellre találtam, amikor a Harmóniakert c. versgyűjteményemet publikálom. Visszaemlékszem, amikor Dr. Wertán ügyvéd úr először nyugtázta törekvésemet, míg kudarcot szenvedtem az önkormányzatoknál és a szponzoroknál. Majd ezt követően aláírtam a novum Kiadóval való szerződést, és az ügyet az ügyvéd úrral való kontroll során a magánszemélyekkel kötött szerződésre alapoztam. Ezek szerint a kockázatot több ember kis értékű adománya viseli, de sikert jelent, ha ezeknek az embereknek, mint befektetőknek keletkezik osztalék-jellegű adózott jövedelme.

Most itt tartok, közel két tucat magánszemély adománya, több mint fél millió forint fedezet. Átérzem ezeknek a kispénzű embereknek az áldozatvállalását, szeretetüket és a versekbe fektetett bizalmukat, azok nemes szándékát. Ez semmiképpen a magam sikere, inkább egy képviselt közösségi költőszerep, amire büszke vagyok.

A részletekről még itt is olvasni bővebben: http://www.harmoniakert.hu/szolgaltatas.htm

Önkormányzati támogatás Előszóhoz

Meghatóan nagyszerűek voltak számomra Duró Imre önkormányzati képviselő úr szavai, amellyel előterjesztette a képviselő-testületi ülésen a Harmóniakert c. versgyűjtemény támogatását - a Pomázi Önkormányzat részéről -, ugyanis felszólalását  követni tudtam a PomázTV adásában.

Ilyen léptékkel rajta kívül engemet még senki nem mért, amely pozitív kimenetelű lehetne - jövőbeni sorsát illetően - a költői munkásságomnak. A jelenlegi helyzet az, hogy költőként a pomázi sajtóban alig tartanak nyilván,  sem a pomázi vonatkozású Interneten (www.pomaz.lap.hu).

A realitáshoz hozzátartozik, hogy a fentiekből kifolyólag olvasóim sem lehetnek Pomázon, mert a hírnevem bizonytalanságban tartásával elodázzák a népszerűségemet a lakosság körében, utalt is erre az ingoványos talajra a megnyilatkozásában a képviselő úr. A költő azért ír, hogy valóra váltsák az elképzelést, amit rögzít. Ezért van tétje a felém irányuló elhallgatásnak azon emberek részéről, akiknek egyébként szellemi befolyása van a helybeli élő kultúrára.

A legnagyszerűbb, amit tiszteletteljes kérésemre tehetne most Duró Imre képviselő Úr, hogy amíg benne van az a töltés, amit kifejtett a testületi ülésen rólam, egy-két oldal terjedelemben papírra vetné, és ez már az első recenzió lehetne a Harmóniakert c. könyv költeményeiről, amely már úgyis nyilvános a www.harmoniakert.hu honlapon. Egy kis szellemi áldozathozatalra ösztönözném tehát, írja meg a véleményét, ez nem múlna el soha, mint az a néhány ezer forint, ami pillanatok alatt gazdát cserél a zsebünkben, anélkül hogy emlékeznénk rá, hogy kinek adtuk, mire is költöttük a percnyi aktualitások közepette. Becsülöm én a pénzt, a támogatást, nehogy azt gondolja a pomázi közönség, de Vicsi László Polgármester Úr aligha adja oda az utolsó forintját a saját polgármesteri keretéből a  Kérelmünkre, ami a Harmóniakert c. verseskönyv Előszavának megszületésére lenne fordítható.

Pro novum Kiadó

A novum Kiadóról keringő negatív vélekedés, vagy a személyemre szóló szerencsém a kiadóval, megér egy bővebb gondolatmenetet:

Az irodalom iparszerűsége többnyire rejtve marad az olvasók előtt.

Mi várható el a kiadótól? Valósítsa meg a könyvformát, és tegye lehetővé a forgalomképességet. A novum Kiadó erre alkalmas. Ki az, aki ezt elvitatja tőle?

Mi várható el az írótól? Az író társadalmi tudatformálást művel, a megíráson kívül befektet és népszerűsít. A piackapitalizmusban már nem veszik meg a kéziratát, a könyvgyártáshoz elő kell teremtenie a pénzt. A Harmóniakert c. könyvben magánszemélyek pénze fekszik, még csak nem is az állam, vagy a szponzor pénze, hanem azoké, akik bennem kifejezőerőt látnak, az önmagukban is szükséget szenvedő emberek pénze.

Mi várható el az olvasótól? Közvetlen befolyást nem lehet az olvasóra gyakorolni, de kérdéseire lehet válaszolni: hogyan küzdjön meg anyagi-szellemi problémáival az irodalom révén? A szólás befolyásolja a személy gondolkodását, érzelemvilágát, akaratát, miért ne lenne irodalom a TV, Rádió, Film, Zenekar, Internet stb., csak nem gondolnánk, hogy szótalan eszközök volnának? A szó igazán közkeletű kifejezésforma korunkban, aki uralja, hatalomra tesz szert a magán- és közéletben egyaránt.

Mikor várható el a siker? Amikor minden együtt van, a bölcs szerint a sikerhez a szerénység vezet. Egy olyan folyamatról beszélek, amelyben egy tipikus közösség nyilvánul meg, tehát a közösség általános fogalmában a közösségek tízezreit látom, s ezek egyike a siker hordozója.

Az Internet nem réteg? A Harmóniakert c. könyv versei teljes egészében olvashatók a www.harmoniakert.hu honlapomon, keresőstatisztikája szintén, mégis lebecsülést kapok sokadszor a nagybecsű környezetemben, akik nem fogják fel annak érdemét, hogy az Internetfórum reagál, élőszerű: tartalom-motivált. Abban bízom, hogy az online-világ testet ölt a Harmóniakert könyvben is, ha nem, az sem olyan nagy baj, hiszen a hozzá vezető út sem volt érdemtelen.

Lehet, hogy a fentiek alapján sem tulajdonít nekem igazságot a Kedves Olvasó. De most itt állok, sokszorosan több mint voltam tíz vagy húsz éve, zajlik bennem az élet egésze.

Kinek a nevében?

Van annál nagyobb szemfényvesztés, minthogy az író kiadja művét, és eladja az olvasóknak?

Az író önszemélye, műve és közönsége egyáltalán nem elégséges indíték a szólásra. 

Hogy tudna mást az ilyen író, mint eldalolja ,,saját fájdalmát és örömét", és a közönsége is egyénenként éppen ennyire ér. Ez kell nekünk, egy bohóc, aki szórakoztató?

Nem kevés töredelem ára volt, hogy egy időszerű valós alternatívát találjak az irodalom számára a boldogtalan világunkban, és látszólag mégsem nekem áll a zászló.

A megszólalás, a mondás, a kiállás, a dikció minden időben alapvető követelménye, hogy kinek a nevében szól a megszólaló? Ezt elemzik a történészek, ettől rettegnek a diktátorok, ezért volt rangja az írónak, mert tudvalévő volt, hogy kik álltak mögötte, kiknek a képviselője, s ha elbukott, helyére állt egy másik, a felhangzó szavaknak újabb mestere.

A valóságos író egy közösség képviseletében nyilvánul meg mindjárt az elején, e nélkül nem író, a műve nem mű, a közönsége nem közönség, hanem csoport helyett tömeg.

Kimondatlan öröm és megkülönböztető jegy, hogy mostantól már nem csupán csak magam vagyok érdekelt a könyvem sikerében, mert az irodalom közügy, társadalmi tudatforma.

http://www.harmoniakert.hu/szolgaltatas.htm

A cél átruházásáról

Miért nem úgy fogod fel a világot, hogy vannak eszközök benne, amelyek céljaid megvalósulását szolgálják? A sikertelen tevékenység leggyakoribb oka az eszközre való célátruházás. A célodat magadnak kell végigvinni, át nem ruházva, s legfőképpen nem az eszközre.

Mikor ruházod át a célt az eszközre? Ha arra gondolsz, hogy már nem a te feladatod az ügy, holott a cél nyilvánvalóan nem valósult meg.

Például nem vállalsz munkát, holott a feladat munka. Ebben az esetben a feladatnak való megfelelés a cél, s ha nem vállalod fel, a munka nem válik eszközöddé. A munka céloddá lesz, s tovább mégy munkát keresni, valami a világban nem valósult meg általad.

Ha van egy ügyfeled, akinek munkára van szüksége, és közbenjárás helyett rábízod egy állami intézményre az ügyet, soha nem valósul meg a cél, mert átruháztad arra a szervre, amely csupán egy eszköz, az állami intézmény nem végzi el a feladatot helyetted. Sikertelenségre van ítélve az ügyfeled.

Ezért annyi indulatkitörés a tehetségtelen emberekből, ezért annyi önsajnálat. Nincs kudarcos történelmi öntudat, sokkal inkább helytelen életvitel, amelyben a célt átruházzák az eszközre.